A település földjének és a mai népességének története 1743-tól fonódik egybe. Az ezt megelőző időben
hunok,
avarok,
kunok
szállásterülete volt ez a tájék. A törökök a 16. század elején
fölégették Kiskunmajsa elődjét, a várostól délkeleti irányban fekvő
Mayossaszállást, s a területet baromjárásként használva
Szeged,
Kunszentmiklós, Halas és
Kecskemét városa bérelte. A török kiűzése után a bécsi udvar eladta a korábban nemesi előjogokat élvező Hármaskerületet (
Jászság,
Kiskunság,
Nagykunság) a Német Lovagrendnek, s az új tulajdonos benépesítette az elnéptelenített pusztákat. A majsai népesség először a
Kiskundorozsma melletti Üllés pusztára költözött - az újkori honfoglalók zömmel
Jászfényszaruból
érkeztek -, s a szabad földvásárlás reményében innen települtek át
Kiskunmajsára 1743 nyarán. A rendi országgyűlés nyomására ugyanis az
Udvar lehetővé tette a földek visszavásárlását, így az ideérkezők nem
csak használati-, de tulajdonjoggal is rendelkeztek, ami azt jelentette,
hogy a jászok és a kunok utódai visszakapva előjogaikat, száz évvel a
jobbágyfelszabadítás előtt maga ura gazdái lehettek, megszabadultak a
feudális
kötöttségektől. A kivételes szabadság virágzó, demokratikusan
berendezkedett életet, a Habsburgok hosszú háborúi - az osztrák
örökösödési és a napóleoni háborúk - gazdasági fellendülést jelentettek
az itt megtelepült zömében jász, tehát erős katolikus hitben élő
közösség számára. A dinamikus fejlődés eredményeképp Kiskunmajsa
1837-ben mezővárosi rangot és vásártartási jogot kapott V. Ferdinándtól.
Nevezetességei :
(wikipédia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése